"Nincs a szavaknak, az érzelmeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené az érzést, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban a térbeli és időbeli sarkában."

Körülbelül ezt az idézetet tudom papirra vetni, ha eszembe jut e tegnap esti meccs, megközelitőleg sem tudom leírni azt az érzést ami elfogott 11 óra tájban a Liverpool - Dortmund meccs után. Igen még mindig a hatása alatt vagyok.... fasz se áll neki kiszámolni, hány éve vagyok Pool szurkoló, alaphangon 30 és láttam már pár csodát, ez egy ilyen klub igy van dekódolva, időnként csodát tesz és amikor megtörténik nem hiszed el amit látsz. Egyfajta megmagyarázhatatlan dejavu érzés kerít hatalmába, hogy ezt már láttad, ez már megtörtént már egyszer, hogy ilyen már volt, eszedbe jut az Alaves ellenei 5-4-es aranygóllal nyert UEFA kupa döntő, eszedbe jut a 0-3-ról nyert BL döntő a Milán ellen amiről még most sem hiszi el senki, hogy az valóban lehetséges, egy BL-döntön 2 gólós hátrányból sem állt még fel soha senki, egy kibaszott nagy "spam fake" egy hiba a rendszerben, a mátrix mintha kihagyott volna abban a 6 percben ami alatt akkor kiegyenlítettünk a Milan ellen Isztambulban. Olyan nincs, olyan egyszerűen nem létezhet még egy... Ez a tegnapi sem olyan volt, ez egy más fajta csoda a volt, de bőven a "lehetetlen, hogy ilyen megtörténjen kategória." Persze tudod, hogy lehetséges és megtörtént, hisz láttad, hisz ettől zeng a teljes internet.. de hinni és tapasztalni két különböző dolog.
Megnéztem a napi sajtót és hát ők sem igazán tudnak mit kezdeni a dologgal, egymásra tromfolva "Csoda foci" az "Év legjobb meccse" és a "Hihetetlen ami történt" szallagcímek váltogatják egymást... amikor megtörténik a varázslat, akkor mindenki csak tátja a száját de képtelen leírni amit érez.

Na akkor röviden, csak, hogy értse az is aki nem-e világból való: Az első meccs 1-1-es eredménye után ugy indult az Anfield Roadi visszavágó, hogy 9 perc alatt véget is ért, ekkor már 2-0-ra vezetett a dortmund, igazából belegyalult minket a földbe, esélyünk se volt. A második félidő elején ugyan sikerül egy szépitő találatot elérni, de Marco Reus jön és helyre billenti az Univerzumot ezzel vége 1-3 a Dortmundnak a Liverpool stadionjában felmosták velünk a padlót szép fényesre suvickolták innen nincs visszaút. A Dortmund olyan erőt demonstrál, olyan modern gyors focit mutat be amilyet a Premier League-ben egyetlen csapattól sem látsz soha... 20 perc a végéig a Liverpool a földön hever és innentől film szakadás 20 perc extázis következik, aminek semmilyen előjele nem volt és azóta sem tudok rá mit adni... épelméjüt semmi képpen sem. A semmiből feltámadva rugtunk három gólt egy sokkal jobb csapatnak a mienknél, nem tudom hogyan csináltuk, de megcsináltuk... Ennyi nem tudom tovább ragozni. Nekem személy szerint 0-2-nél perforálódott a vakbelem a dühtöl, 3-3-nál kaptam egy középerős szívinfarktust és egy másodfoku agyvérzést az izgalomtól, aztán 4-3-nál meg simán elélveztem... kábé... Ennél nem tudom jobban megfogalmazni amit éreztem. Ma délben sorsolnak, nem érdekel, tök mindegy kit kapunk teljesen érdektelen az ellenfél kiléte, amikor legyőzöd a legerősebbet, akkor onnantól már nem számit ki a következő, ez igy működik....
És most már tényleg ennyi... még feldolgozás alatt van bennem, az ami történt...