"Az meg van, hogy pontosan 15 éve, nyertük meg mindenidők legjobb döntőjén az UEFA kupát?"
                                      (Liverpool - Alaves 5-4  / Uefa kupa döntő)

Kezdjük azzal hogy ez az EL menetelés nekünk egyáltalán nem volt fontos, sőt nyugodtan mondhatjuk tök érdeketelen volt eleinte. Az hogy végül mégis fontossá vált, abban több körülmény is közrejátszott, viszont én még most is azt mondom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a végső győzelem megszerzése a legtöbb, amit ettől a kupa meneteléstől kaphatunk. Hanem az, hogy europai mércével mért minőségi csapatok ellen játszhatunk meccseket, aminek során egyre és egyre jobban összeállhat a csapat. A Dortmund elleni első meccsen megtapasztalhattuk milyen amikor egy komplexen felépitett, precizen és iszonyatos iramban játszó csapat az ellenfelünk, akik irgalmatlan küzdelemre kényszeritenek minket a 90 perc minden egyes pillanatában. De azt is megtapasztalhattuk, a pályán folyó öldöklő iramú összecsapás közepette, egymást kisegítve képesek vagyunk egy kimondotta jó eredményt elérni, ez pedig olyan önbizalmat adhat az alakulóban lévő együttesünknek, amit máshol egészen biztosan nem szerezhetne meg. De ne rohanjunk ennyire előre...

Ennek a Europai Kupa sorozatnak még Brendan Rodgersel vágtunk neki, és olyasfajta "Lejàtszuk a meccseket, ha màr Europa Ligás helyen végeztünk a bajnokságban, de nem élvez prioritàst a PL és a FA kupával szemben" mentalitással vágtunk neki és eleinte a Rodgerst váltó Kloppnàl is ezt lehetett érezni. Mivel minket a nem túl acélos, sőt kimondottan kellemes ellenfeleknek számító Sion, Rubin Kazany, Bordeaux mellé sorsoltak a B csoportba, ezért ezeken a nem túl nagy iramú meccseken sokszor kaptak szerepet az első csapatban kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, valamint néhány az utánpótlásból kinőtt fiatalabb titánt is kipróbálhattunk. De például Klopp a "különbőző jàtékrendszerek és kombinàciók" meccs szituációban való kisérletezgetésére is használta, ami teljesen érthető dolog egy új edző érkezésekor. A csoport "erősségét" jelzi az röhögésre ingerő tény, hogy 4 döntetlennel és mindössze 2 győzelemmel is simán a csoport első helyén jutottunk tovább. Igaz a továbbjutás abszolválása az Europa Ligához való hozzáállásunkon keveset változtatott, a 32 között ellenfélnek kisorsolt a futottak még kategóriába tartozó Augsburg ellen is úgy tünt, hogy amolyan "lesz, ami lesz" alapon jàtszunk. Két középtempójú, izgalom mentes mérkőzés 180 perce alatt valahogy azért összegründoltuk a továbbjutáshoz minimálisan szükséges egy gólt, de ez a sárdagasztó 0-0 és 1-0 aligha kerül be a Liverpool történelmének nagy győzelmei közé.
Bejutottunk a 16 közé, de igazàból úgy tünt, hogy ez a kupa szereplés nem igazàn hiànyzik nekünk, egyrészről mert az EL 16-os mezőnye tele volt, a mi éppen csak alakulgató gárdánknál jóval előrébb tartó, kimondottan massziv, a végő győzelemre is esélyes csapattal (Dortmund, Sevilla, Porto, Bilbao, Villareal, Tottenham stb.../ igy sokan teljesen jogosan azt mondták, hogy ebben a sorozatban ugy sem viszzük túl sokra, és ez az egész Europa Liga számunkra, a már igy is túl magas meccs szàm, további növelésére való. Arra pedig nem igazàn van szükség...
Csakhogy időközben a ligában amugy is hullámzóan teljesitő csapatunkat még egy példátlan sérülési hullám is sújtotta és ennek következtében egyre messzebbre került tölünk a BL indulást jelentő 4.hely valamint a Fa kupából is kiestünk, amiben az az egy jó volt, hogy igy a meccs szám kevesebb lett. Az Europa ligás jó szereplés fontossága is egyre jobban kezdett felértékelődni ahogy a "top4" hely távolodott tőlünk, pláne, hogy a 16 között a Manchester Unitedet kaptuk ellenfélnek.
Aki kicsit is ismeri a két csapat között meglévő "ősi jó iszonyt" az pontosan tudja, hogy ez volt az a nem várt fordulat amire már nem lehetett nem odafigyelni, már csak azért is volt váratlan, mert a két klub minimum 140 évre visszavezethető rivalizálása során, még soha sem találkozott egymással egyetlen nemzetközi kupában sem, pedig szinte mindig részvevöi voltak valamelyiknek.
Szóval erre az összecsapásra már rá kellett feküdni rendesen, egy Pool - Man.UTD meccs még gombfociban is rangadónak számit, hát még az egyik Europai kupában. A közönségünk a Man.UTD ellen mindig és mindenhol elvárja a legjobb tudàsunk szerinti hajtàst és jàtékot, no meg persze a győzelmet, különösen ha az a győzelem egyben az ősi ellenség kiesését is eredményezi a nemzetközi kupából, ami lássuk be elképesztően kéjes örömöt okozott mindannyiunknak. Szóval itt és ekkor fordult a kocka, innentől már szó sem lehetett "kisérletezgetésről" meg "csere gyerekek" kipróbálásáról, itt egyértelműen a létező legjobbunkat kellett a pályára tennünk. Végül ez olyan jól sikerült, hogy két sima meccsen tkp.3 félidö alatt abszolváltuk a feladatot, de ami ennél is fontosabb, hogy a mi játékosaink nagyrésze előszőr tapasztalta meg, hogy milyen is egy közös erővel elért nívos ellenfél felett aratott nemzetközi kupameccs győzelem és továbbjutás, semmihez sem hasonlítható mámoros érzése...
Azonban alig örömködtük ki magunkat, màris jött a nyolc közé jutott csapatok összesorsolása. A választék nem volt túl biztató, ott volt a kiválóan teljesitő cimvédő Sevilla, aztán az idei kiírás legnagyobb esélyese a DORTMUND akiknek a Porto és a Tottenham elleni magabiztos továbbjutása egy erődemonstrációval ért fel, és két titkos favoritnak tartott masszivan összerakott spanyol csapat a Bilbao és a Villareal. Valamint a sötét ló Sahktar, Donyeck a portugál kupát nyerő Braga és a meglepetés csapat a Sparta Praha.

Persze, hogy belenyúltunk "csarnok elsőre" a tutiba amikor a leginkàbb elkerülendő csapatotot kaptuk: csak a Dortmundot ne mondogattuk jó néhányan a sorsolás előtt, de ezzel úgy tünk be is vonzottuk magunkhoz, mert persze, hogy az amugy baráti klubnak számitó, de a mienknél sokkal jobb periódusban lévő, europai mércével is kimondottan erős csapatnak számító Dortmundot kaptuk. Persze ennek a pikantériáját, különösen az adta, hogy a nálunk idén kinevezett edző Jürgen Klopp volt az, aki a néhány éve még az anyagi csőd szélén álló, éppen csak a Bundesliga alsó felében tanyázó valaha szebb napokat megért BVB-hez került. A többi már történelem, tudatos munkával és szinte anyagi ráforditás nélkül, kimondottan tehetséges fiatalokból felépített egy olyan csapatot, amely képes volt megtörni a Bayern hegemóniáját és egymás után kétszer is a Bundesliga élén végezni, valamint nyert velük még német kupát és éveken át, minimum a nyolcig jutott velük a BL-ben az pedig igazi hab a tortán, hogy egyszer a Real Madridot simán kiütve a BL döntőbe vezette a sárgákat. Szóval a sajtó szinte szenzációként közölte, hogy Liverpool - Dortmund csata lesz és a BVB egykori csoda edzője ellenfélként tér vissza a sikerei szinhelyére. Ennek megfelelően először fordult elő, hogy 80.000 ember felállva tombolt és éltette az ellenfél edzőjét a mérközés előtt, alatt és után... szinte minden pillanatban bármi történt a pályán azonnal Klopp reakcióját vágták be a tévések, később elismerték a 24 kamerával közvetitet meccsen volt egy ami csak Jürgen Kloppot vette 90 percen át. Egészen elképesztő volt ami Jürgen körül zajlott, aki elismerte, hogy ez a felhajtás az, ami őt a legjobban zavarja ebben a párosításban. Minket szurkolókat viszont inkább az nyugtalanított hogy, a párharc torony magas esélyese egyértelműen azok a Dortmundiak, akik a 16 között éppen a Premier League második helyén álló Tottenham-et végezték ki nem is akárhogyan és ugy jutottak a nyolc közé. Ami hát a PL nyolcadik poziciójában elhelyezkedő csapatunknak nem sok jót igert. Megmondom őszintén olyan iramban kezdte a meccset a BVB ami szemmel láthatólag a csapatunkat is enyhén sokkolta, minket egyszerű szurkolókat meg pláne. Aztán olyan 20 perc után lassan de biztosan aklimatizálodtak a pokoli iramhoz a fiaink és bár nyomasztó 72-28-as labdabirtoklási fölényben volt a BVB, mégis egy remek akció után az első kapuralövésből gólt szereztünk, ami nyugtatólag hatott játékosra és szurkolóra egyaránt. A második félidő elején ugyan sikerült egalizálniuk az eredményt a Dortmundiaknak, de a második félidben már nem birtak olyan nyomás alá helyezni minket mint az elején, sőt a meccs bizonyos periódusaiban több gólhelyzetet is sikerült kialakitanunk, ami végképp óvatosságra intette az ellenfelet. Végül maradt az 1-1 ami kimondottan jó eredménynek számit a Dormund pokoli hangulatu stadionjában.
És bár az eredmény az idegenben rúgott gól miatt elvileg ránk nézve kedvező, de ezt jobb he nem hisszük el, mert ahogyan Klopp is mondta, könnyen elámithat egy idegenben lött gól, holott az csak egy nulla-nullás eredménynél számitana, minden más eredménynél tök értéktelen. És mivel csak egy hülye próbálna nulla-nullára számitva kivédekezni egy ilyen meccset, ezért tök mindegy mi volt az első meccs, továbbra is a Dortmund a párharc nagy esélyese, maximum annyi változott, hogy több önbizalommal várhatjuk a visszavágót az Anfield zöld gyepén.
Egy biztos: Már nagyon komolyan vesszük ezt a sorozatot, olyannyira hogy Klopp rotált is egy igen csak erőset a bajnoki meccsünkön, hogy húzóembereink pihentebbek legyenek, bejött neki: 4-1 a Stoke ellen a csere csapattal. Hozzàtenném hogy a Dortmund sem aprózta el, igen csak felforgatta az amugy megszokott kezdő tizenegyét a Ruhr vidéki presztizs derbyn az EL visszavágó miatt. Itt tartunk most pár órával a meccs előtt...