Gyakran látjuk az Anfield roadi meccseken, hogy a KOP elé ki van feszítve egy molinó amin az áll, "We are not english, we are scousers" az az "Mi nem vagyunk angolok, mi Scousersek vagyunk" (Scouser elnevezés a jellegzetes liverpooli ételből adódik eredetileg, de a scouse kifejezés ma már inkább a liverpooli dialektus szinonimája.)
De adódik a kérdés, vajon a Liverpool fanatikusai, miért határolódnak el ilyen élesen Angliától, hisz az is közismert tény, hogy a Pool szurkolók többsége az Angol válogatottnak sem szurkol... Hogy mi az oka? Ez egy összetett dolog, egyesek azt mondják, a fanatizmusban élenjáró KOP tagok egyszerűen nem hajlandók egy olyan csapatnak szurkolni amelyben Manchester United játékosok is szerepelnek, ez azonban csak féligazság ez még nem magyarázná meg a "Mi nem vagyunk angolok" feliratot...
Egy évtizede Liverpoolban élő ismerősömtől kezdtem érdeklődni ezügyben, de igazából Ö sem tudta azonnal rávágni a választ, mert ezt Ö sem vágta, miből ered ez az éles elhatárolódás angliától, viszont mivel beletettem a fülébe a bogarat, elkezdett érdeklődni ezirányban és amit kiderített annak sokkal inkább történelmi okai vannak, nem pedig a focihoz kötödő.
Szóval jöjjön egy kis történelem óra, figyelem messziről indul, de érdekes.
Liverpool a 17-18 században lett kereskedelmileg igazán jelentős nagy város, amikor a kedvező fekvésének és hatalmas kikötőjének köszönhetően, az "Új világba" induló kereskedelmi és személy szállító hajók kedvelt kiinduló pontja lett. A város a 19. században európa leggazdagabb városának számított, akkoriban a teljes világ kereskedelmének a 40%-a Liverpoolon ment keresztül, ahol akkorra már, a tehetős polgárság hatalmas lakóépületeket, egyetemeket és grandiózus méretű közintézményeket épitett, ezzel is hirdetve a város hallatlan gazdagságát.
A lakosság száma erőteljesen és folyamatosan növekedett, különösen kedvelt letelepedési helye lett a skót és ír bevándorlóknak, mindkét britt államból évente ezrek menekültek a szegénység elől a gazdag kereskedővárosba és alapitottak családot, mert a hatalmas kikötői dokkokban mindig akadt munka. A huszadik századra azonban visszaesett a város kereskedelmi jelentősége, ráadásúl a gazdasági világválság is komolyan érintette a Liverpooliakat. A gazdasági hanyatlást végűl csak nagy nehézségek árán és hosszú évtizedek alatt tudták megállítani, mert a háború után, az Angol kormányzat inkább a főváros és környékének a gazdasági rehabilitációját támogatta.
De az igazi mély ütést, az 79-ben a Thatcher-kormányzattól kapta a gazdaságilag még mindig kihívásokkal küzdő város, amelyik az adott évtized legjelentősebb gazdasági válságának leküzdésében teljesen magára hagyta a várost és az örök rivális ipari város Manchester fejlesztési tervét támogatta a jól fizető állami megrendelésekkel és finoanszirozási rendszerével. A Liverpooliak magukra maradtak, és elárulva érezték várusukat, amely majd egy évszázadon át termelt extra profitot Anglia számára és gazdaságilag ez tartotta el és lendítette fel a szigetország szegényebb részeit is. Most pedig amikor ők sodrodnak totális csőd szélére az állam nem segitette ki őket, a helyi vállalkozások nagyrésze tönkre ment, az egekbe szökött a munkanélküliség és mérhetetlen pénzügyi válságba taszitotta a város lakóit. Hosszu évekbe telt amig Liverpool kiheverte a történteket és ismét fellendűlt a gazdasága, de soha sem tudták megbocsátani a nélkülözés éveit, ez volt az amely végletesen felerősítette az ír és skót gyökerekkel rendelkező liverpooli lakosok ellenességét az angol kormányzat iránt. Igy az Angol Nemzeti csapatért nem tudnak rajongani, sőt Angliát sem érzik igazán magukénak. "Liverpoolt leginkább egy scouse város államnak tekintik a Pool fanatikusai, ami valahol Anglia szélén fekszik és amely csak magára számíthat a bajban"